A minap egy olyan ismerősömmel beszéltem telefonon, akiről már egy ideje nem hallottam. A jól ismert "na, és veled mi a helyzet" kérdésre az utóbbi időben sokat hallott választ kaptam. "Tudod, gáz van! Kezd kicsúszni a cég alólunk. Szerintem ezt mindenki látja, érzi és mégsem látok semmi változást a cégvezetésben. Kapkodás, fejetlenség, tiszta agybaj az egész. Úgy látom ideje más lehetőségek után néznem, mielőtt bukik az egész mutatvány."  Miközben tovább hallgattam őt arra gondoltam, hogy ezt a történetet  milyen sokszor, és hány féle variációban is hallottam az elmúlt időben. Túl sokszor, hogy figyelmen kívül lehessen hagyni. És az alaptörténet mindig ugyan az...

Adott egy kisvállalkozás, amelynek a vezetői a tulajdonosok. Jellemzően szakemberek, szakmai-üzleti kapcsolatokkal és minimális vagy nulla vezetői gyakorlattal, ismerettel. Néhány jó barát, jó ismerős is csatlakozik az induló vállalkozáshoz. Együtt építik és viszik az üzletet. Persze vannak nehézségek, de a barátságba, a baráti szívességekbe sok minden belefér. Kezdetben az csapat motiváltsága az eget verdesi. Többé vagy kevésbé, de mindenki a magáénak érzi a céget és felelősséget érez a boldogulásért. Munka látástól mikulásig. Barátság és motiváció, ez a két dolog az építőköve és egyben a kötőanyaga is ekkor a cégnek. Egyszóval klassz családias hangulatban megy a biznisz, és mindenki rendben van.  Telik, múlik az idő, a kis cég már nem is olyan kicsi. Szinte észrevétlenül a létszám megkétszereződött vagy háromszorozódott. A működés viszont maradt a régi. Vagyis, éppenhogy nem működik rendesen semmi. El kellene már néhány szakember, akik pénzügyekkel, az operatív vezetés mindennapi teendőivel foglalkoznak. Erre meg nincs pénz, vagy hajlandóság, hogy ezt a tulajdonosok beismerjék. Egyre jobban  érezhető, hogy a "kézi vezérlés" akadozó  üzletmenetet, pénzügyi problémákat és természetesen konfliktusokat szül. Arról nem is beszélve, hogy míg a tűzoltás folyik, addig nincs idő az újabb üzleti lehetőségek, megalapozott bevételi források felkutatására, hiszen amíg jól ment a szekér ezzel nem is igazán kellet foglalkozni. Na de most, hogy a piaci helyzet is olyan, amilyen ezt már nem lehet kikerülni. Most meg már alig lehet munkát szerezni. 

És most jön az, ami már nem fér bele a barátságba. Az ennek következtében létrejövő megélhetési problémák, a tisztázatlan felelősségi és döntési körök, a visszajelzések vagy azok fogadásának hiánya, az önkritika mentes cégvezetés. A következmények pedig a barátságok, szakmai kapcsolatok elvesztése, ami maga után vonja az addig a céget összetartó kötőanyag meglazulását, elkopását is.

Munkám során hol közelebbről, hol távolabbról magam is szemtanúja voltam sok hasonlóan lezajlott folyamatnak. És minduntalan felmerül bennem a kérdés, vajon minek kell történnie ahhoz, hogy a barátságon alapuló cégek működésébe a tulajdonosok vezetővé válásának felelőssége is beletartozzon? Vagy ez már tényleg nem fér bele a barátságba?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.