Ezzel a mondattal vette kezdetét Jolánka rémálma. Egy szép napon felhívatta az irodába a főnök és hosszasan ecsetelte hogy milyen változások történnek a GYÁR-ban, ahol Jolánka nyolcad magával, három műszakban dolgozik az egyik összeszerelő soron. Jolánka meghallgatja, hogy ő milyen kiváló dolgozó, rendkívüli szakember, aki dolgos és jóravaló, akivel soha semmi gond nincs. Ezért hát úgy döntött a GYÁR vezetése, ő a lesz holnaptól annak a sornak a vezetője, ahol eddig dolgozott.  Jolánka csak áll és néz. A fejében lázasan kergetik egymást a gondolatok. No hát, ez igazán megtisztelő! Bár neki semmi hajlandósága erre, mivel ez aztán egyáltalán nem hiányzik neki. Látja és hallja, hogy miként gyötrődnek nap, mint nap a sorvezetők a főnökökkel és a beosztottakkal. Jobb lenne ezt elkerülni, és kedve sincs hozzá. Különben is, ő erre teljességgel alkalmatlan, hiányzik belőle a kellő kurázsi. Igen ám, de ha azt mondja, hogy köszöni, inkább nem, akkor lehet, hogy holnap már be sem kell jönnie? Ettől kevesebbért is köszöntek már el a GYÁR-ban az  emberektől. Mindennap hallani, hogy az utcán lévők közül öten is szívesen elvégeznék a munkáját. Mi lesz, ha elveszti a helyét? Hol kap majd munkát? És mi lesz a törlesztőrészlettel? És az értelem felett győz a félelem...

Jolánka hetek óta nem tud aludni. Tiszta ideg. A volt munkatársak nem veszik komolyan. Vagy ő nem tud komolyan hatni rájuk? Hiába beszél, kérlel, könyörög. Sokféleképp néznek rá, de vezetőként semmiképp. Romlik a termelékenység, nem jönnek a számok. A többi vezető nem fogadja be, a volt csoportjához sem tartozik már. Jolánka reményvesztetten sínylődik. Bárcsak azt mondta volna akkor, hogy nem...A kollégák, a volt munkatársak is lassan elsodródnak mellőle. Most már azt hallja tőlük, hogy amióta felvitte az Isten a dolgát elfelejtette, hogy ő is közülük való volt. Ha segítséget kér tőlük a válasz az, hogy ő a főnök az ő dolga, hogy ezt megoldja. Aztán, néhány hónap múlva megint hívatja a főnök. Rápirít, hogy szedje össze magát, mert nem lesz ennek így jó vége. Jolánka maradék önbecsülése is elmállott. Kétségbeesetten igyekszik helytállni. Sikertelenül. Jolánka rövid idő alatt sokat veszített, a munkáját is.

Vezetőket fejlesztő trénerként számtalan különböző szintre "kinevezett" Jolánkával hozott össze a munkám. Nem tudok már elmenni amellett, hogy ezt ne tegyem szóvá. Azt az égbekiáltó tévedést, hogy a hiányos, elégtelen kiválasztást és alkalmassági vizsgálatot, valamint a sekélyes vezetői gyakorlatot, jellemet pótolhatja a rosszul kiválasztott személy tréningezése, coacholása. Ez egy motiválatlan, és a maga számára is alkalmatlan "kényszer vezetőnek" csak egy újabb csalódás, mert megint olyan dolgokkal találja szembe magát, amit nem tud, és sok esetben nem is akar. Úgy vélem sokkal inkább kell a képzés azok számára, akik ezeket a helyzeteket előidézik. Az alapvető gazdasági érdeken túl - miszerint egy jó beosztottból egy rossz vezetőt csinálni veszteség - a mások iránti tisztelet és a vezetői felelősség is kérdésessé válik ezekben a GYÁR-akban.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.